Mostanában több olyan kérdést kaptam, hogy hogy lehetne felszedni, „hízni” olyannak, aki alapvetően sovány alkat, és nehezen szed fel súlyt. Lehet, hogy furcsán hangzik, de azt mondom…

Azt mondom: ha hízni akarsz, fogyóznod kell. És persze akkor is, ha fogyni akarsz; ezt is sokan kérdezik…

??? Két különböző cél és ugyanaz a megoldás?

Ehhez meg kell érteni az anabolikus (felépítő) és katabolikus (lebontó) folyamatok közötti alapvető különbséget, azaz az ANI és KATI kapcsolók működését.

A szervezetünket és a bevitt tápanyagot úgy kell elképzelnünk, mint egy üzemet, ahol futószalagon továbbítják az árut, és a dolgozók onnan veszik le a szükséges anyagokat.

Az áru egymás mögött, hármasával van elrendezve; értelemszerűen a legközelebb esőt veszi le a futószalagról a dolgozó (egyszerű szénhidrát), utána a másodikat (összetett szénhidrát), és csak utoljára nyúl a harmadikhoz (zsír).

Az egyszerű szénhidrátok – úgy is nevezik őket, hogy „gyors energia” -, gyorsan emészthetőek, azonnal a véráramba kerülnek, és az izmok raktáraiban, glikogén formájában tárolódnak. Azért tárolódnak ott, hogy ha megmozdulunk, akkor az izmainknak legyen azonnal elérhető energiaforrásuk. Az izmok a legnagyobb energiafogyasztók, második az agy. (van akinél egész gazdaságosan fut az utóbbiJ )

Ha azonban ezek a raktárak már megteltek – márpedig az izmok raktárai elég szűkösek -, akkor a fennmaradó egyszerű szénhidrát már megy is a májba, ahol testzsírrá alakul. Ugyanez a helyzet az összetett szénhidrátokkal, azzal a különbséggel, hogy ezek hosszabb időn keresztül szolgáltatnak energiát, több kört is megtesznek a véráramban, mire a májba kerülnek, tehát nagyobb az esély arra, hogy valahol „üresedés” van az izmok raktáraiban, és felhasználódnak. A zsírok azonban másképp viselkednek: annak ellenére, hogy grammonként több mint 9 kalóriát hordoznak, a közhiedelemmel ellentétben nem hízlalnak drámai mértékben. Jóval hosszabb ideig szolgáltatnak energiát, mint a szénhidrátok (ezt úgy éljük meg, hogy jóval laktatóbbak), majd miután alaposan körbeutazták a testedet, a májban keton testekké alakulnak át, és nagy részük a vizelettel távozik.

A zsíroknak lehet telített vagy telítetlen megjelenési formájuk. Az előbbiek nem olyan jó fejek, ártókoleszterin tartalmuk ugyanis lerakódhat az erek falán, ez érelmeszesedést okoz, ami egy seregnyi keringési rendellenességet von maga után. (ez nem mindig van így – ennek a miértje a sav-bázis egyensúly tükrében válik érthetővé)

A tudomány mai ismeretei szerint az izmokban tárolható mennyiség a vázizomzat fejlettségétől függően 250-400 gr között van, ez a mennyiség alig ad 1000-1600 kalóriát.

( a nagyon masszív testépítők szervezete akár 600 gramm glikogén elraktározására is képes, viszont energiafelhasználásuk is nagyobb)

Minél nagyobb tehát az izomtömeg, annál kevésbé hízunk, hisz annál nagyobb a raktár és a kazán, ahol eléghet az energia.

Ha az előbb említett gyors energia kerül a szervezetbe, akkor hirtelen szalad fel a vércukorszint, ez a vércukorszintemelkedés inzulin kibocsátást vált ki. Az inzulin pedig egy aktív növekedési hormon, és bizony korrekten hozzájárul az elhízáshoz. De amilyen gyorsan megemeli a vércukor szintet pl. egy pohár cukros üditő, az éppolyan gyorsan esik is vissza.

A vércukorszint süllyedését pedig éhségként éljük meg, a föl-le ingadozás nagyon megterheli a belsőelválasztású mirigyeket, az emésztést, az idegrendszert. Ez ingerültséggel, feszültséggel jár, amire sokan egyetlen gyógyírt ismernek: az evést.

Ördögi a kör. De hol a kijárat?

Ha ezt csinálod, tehát hintáztatod vércukorszintedet, akkor az ANI / KATI kapcsolódat kapcsolgatod, jobbára ANI irányba, ennek (el)hízás az eredménye.

Az inzulin ellentétes irányú hormonja a glukagon, ami akkor jelenik meg, ha az inzulinszint túl alacsonyra esik. A vér megemelkedett glukagon szintje beindítja a lipolízist, azaz a zsírlebontást. Ahhoz, hogy ez fenntartható legyen, alacsonyan kell tartani a vércukorszintet, ugyanis a minimális inzulinkibocsájtás is leállítja zsírlebontást. Szénhidrátfogyasztás, különösen egyszerű szénhidrátok fogyasztása azonnal bekapcsolja az ANI kapcsolót, és ha nincs elég mozgás, akkor zsírrá alakul a felesleges energia.

Az inzulinszint lecsökkentése elérhető szénhidrátmegvonással vagy edzéssel (talán már szédültél, sápadtál el edzés közben…), optimális esetben a kettő kombinációjával.

A testépítők a szénhidrátmegvonás után a harmadik napra jutnak oda, hogy a vércukorszintjük 60mg/dl értéket ér el, ezen a szinten gyakorlatilag nulla az inzulinkibocsájtás, a glukagonszint viszont emelkedik, és megindül a zsírégetés. (gyakorlott böjtölők is arról számolnak be, hogy a böjt 4. napján indul be a tisztulás; nagyjából erről van szó…)

Ez az állapot a ketózis állapota, ilyenkor a szervezet a zsírraktárakhoz nyúl, és azt használja energiaszükségletének fedezésére. Elindul a fogyás.

Ez az állapot azonban nem tartható fenn a végtelenségig, mert:

• idegileg nagyon kimerítő
• a szervezet rájön, hogy átverték, túlélő üzemmódra kapcsol, és nem fogy tovább
• a szervezet egyensúlyra törekszik, és a fogyás egy egyensúlytalanság; újra kibillenteni csak újabb „trükkel” lehet

Mi a teeendő?

Miután beállt a zsírlebontó szakasz, ez egyéntől függően lehet a 2., 3. nap, tartsd fenn a 6. napig. A hatodik napon viszont kapcsold be az ANI kapcsolót, azaz egyél szénhidrátot!

Ez nyugtatja az idegrendszert (ne felejtsd el: cukorfüggő vagy, még ha nem is tudsz róla, és mint egy narkósét, szedálni kell az idegrendszeredet); valamint rövid időre átkapcsol felépítő üzemmódba.

Ha fogyni akarsz, azért kell visszakapcsolnod ANI állásba, hogy majd folytatható és fenntartahtó legyen a KATI állapot.

Ha erősödni/hízni szeretnél, akkor azért kell KATI-ra kapcsolnod, hogy hatékony legyen a felépítőfolyamat az ANI állapotban. Az elhízás és az erősödés közötti különbséget az edzés és az egyes állapotokban eltöltött idő jelenti. Ha megfelelő edzésmunka van a kapcsolgatás mögött, akkor nem zsírpárnák, hanem izomrostok épülnek rajtad. Ha nincs edzésmunka, csak egymást követő „fogyókúrák” vannak, akkor egyre súlyosabb lesz az elhízás, de ez már sokaknak ismerős…